4.10.2. Kollektor-érzékelő
A kollektor-érzékelőt a PSKITHWF00 szettben található, a légtelenítő egység részét képező merülőhüvelyben kell elhelyezni, hogy
minél közelebb legyen a kollektorban található csőhálózathoz.
A pontos hőmérséklet-mérés érdekében, mielőtt elhelyezné az érzékelőt, tegyen rá hőátadó pasztát.
Az érzékelő fixálásához csak olyan rögzítőt használjon, ami ellenáll a magas hőmérsékletnek (az érzékelő, a hőátadó paszta, a vezeték
a tömítések és egyéb, a kollektor részét képező elemek 250 °C-ig hőállóak).
4.10.3. Üzemi nyomás
A kollektorok maximális üzemi nyomása 10 bar.
Javasoljuk, hogy a rendszer szolár-körének üzemi nyomását 3.5 - 4.5 bar között tartsa.
4.10.4. Légtelenítés
A rendszer légtelenítéséhez kézi légtelenítőt alkalmazzon, amit a rendszer üzeme során zárva kell tartani.
!
Amennyiben automata légtelenítőt szerel a rendszerbe, úgy előtte golyóscsapot kell beépíteni, amit a rendszer
normál üzeme során zárva kell tartani.
A rendszer légtelenedése során a szolár folyadék magas hőmérséklete miatt fennáll a forrázás veszélye. A
forrázást a folyadék mellett a rendszerben felgyülemlett forró levegő is okozhatja.
!
Csak akkor kezdjen neki a légtelenítésnek, ha a szolár folyadék hőmérséklete 60 °C alá esett.
Rendszerürítést csak lehűlt kollektorok esetében lehet végezni!
Rendszerürítést a reggeli órákban végezzen letakart kollektorok mellett.
A rendszer légtelenítésére az alábbi esetekben van szükség:
- feltöltést követően (beüzemelés előtt);
- 4 héttel a rendszerindítás után;
- bizonyos rendszerhibák esetén.
4.10.5. A szolárfolyadék ellenőrzése
Rendszeresen ellenőrizni kell a szolár-kör nyomását, a szolárfolyadék állagát és pH-értékét.
A szolárfolyadék fagyálló-képességét általában - 20 °C és - 25 °C értékre kell beállítani, vagy a területre érvényes hőmérsékletre.
Ellenőrizze a pH-értéket az ehhez szükséges műszerrel (pH-érték kb. 7,5). Amennyiben a pH-érték 7 alá esik, cserélje a folyadékot.
Amennyiben a szolár-folyadék cseréjére van szükség, ugyanolyat kell használni, mint azelőtt.
!
Ne keverjen össze különböző gyártóktól származó folyadékokat.
4.10.6. Tágulási tartály
A szolár-rendszernek elengedhetetlen részét képezi a tágulási tartály, amely minden üzemállapotnál biztosítja a rendeltetésszerű
üzemet. Kifejezetten a szolár-rendszerek számára készült tágulási tartályt kell alkalmazni, amely ellenáll a magas üzemi
hőmérsékletnek, valamint a szolár folyadék közegének.
Ne alkalmazzon hagyományos tágulási tartályokat, mert azok maximális üzemi hőmérsékleti értéke alacsonyabbak a
napkollektoros hálózatban uralkodónál, illetve nem ellenállóak a szolár-folyadék összetételével szemben.
A tágulási tartály membránjának védelme érdekében javasoljuk, hogy a szolár-kör visszatérő ágába csatlakoztassák úgy, hogy a
rendszer-felőli csatlakozás lefelé álljon (11. ábra).
Annak érdekében, hogy a tágulási tartály ne tartson magában hőt, ne szigeteljük le.
A tágulási tartályt a rendszer függvényében kell méretezni. E folyamatnál az alábbiakat kell figyelembe venni:
- a szolár-folyadék mennyisége (kollektor + csőhálózat + tárolóban lévő csőspirál +... );
- a szolár-rendszerben fellépő minimális és maximális üzemi nyomás;
- a szolár-rendszerben fellépő minimális és maximális üzemi hőmérséklet.
A tágulási tartály hasznos térfogata (V
V
= (V
+ V
+ V
) * k * (P
U
D
L
V
MAX
ahol
V
tágulási tartály mérete;
U
V
szolár folyadék tágulási térfogata, VT * n-nel számolva;
D
a szolár-kör teljes térfogata (ebbe az értékbe a kollektor, a csőhálózat, a tároló csőspirálja, és minden egyéb rendszerelem
V
T
beletartozik);
n
tágulási együttható (a szolár folyadék tulajdonságától függ; információk: a szolár folyadék használati útmutatójában);
V
szolár folyadék térfogata a tágulási tartályban;
L
párolgási mennyiség üzemidőn kívül (amennyiben ez előrelátható, úgy a kollektorban lévő folyadékmennyiséggel megegyező);
V
V
47
) az alábbi képlettel számolható ki:
U
+ 1) / (P
- P
)
MAX
MIN
HU