növényi eredetűek, kerekek és egyenes
irányban futnak. A szálak úgy csillognak, mint
a selyem és számtalan duzzanat található a
szálcsövön. A selyem állati eredetű és a lyukas
növényi szálakkal ellentétben kisebb átmérőjű.
Minden szál sima és szabályos és egy kis
üvegpálcára hasonlít. A gyapjúszálak is állati
eredetűek, a felületük egymást fedő hüvelyekből
áll, amelyek megtörtnek és hullámosnak tűnnek.
Ha lehetséges hasonlítson össze különböző
szövésű gyapjúszálakat. Figyeljen közben a
szálak különböző kinézésére. Szakemberek
ebből meg tudják állapítani a gyapjú származási
országát. A műselymet, ahogyan már a neve
is mondja, egy hosszú vegyi eljárás útján
mesterségesen állítják elő. Minden szál
kemény, sötét vonalakat mutat a sima, csillogó
felületen. A szálak a száradás után az eredeti
állapotba göndörödnek vissza. Figyelje meg az
azonosságokat és a különbségeket.
9.3 Sósvízi garnélák
Hozzávalók:
1. Garnélatojások (2, 25d. ábra)
2. Tengeri só (2, 25c. ábra)
3. Garnéla keltető (2, 23. ábra)
4. Élesztő (2, 25a. ábra)
VIGYÁZAT!
A
garnélatojások
garnélák fogyasztásra nem
alkalmasak!
124
9.3.1. A sósvízi garnéla életkörforgása
A sósvízi garnéla vagy „Artimia Salina", mint
ahogyan a tudósok előtt ismert, egy szokatlan
és érdekes életkörforgást él át. A nőstények
által termelt tojásokat kiköltik anélkül, hogy
hím garnéla által meg lennének termékenyítve.
A garnélák, amelyek ezekből a tojásokból
kikeltek
mind
körülmények között, pl. ha a mocsár kiszárad,
a tojásokból hím garnélák is kikelhetnek. Ezek
a hímek megtermékenyítik a nőstények tojásait
és a párzásból különleges tojások keletkeznek.
Ezeknek a tojásoknak az úgynevezett „téli
tojásoknak", kemény héjuk van, amely megvédi
a tojást. A téli tojások nagyon ellenállóak
és még akkor is életképesek maradnak, ha
a mocsár vagy a tó kiszárad és ez az egész
garnélapopuláció kihalása következik be,
ezek 5-10 évig „alvó" állapotban ki tudnak
tartani. A tojások akkor kelnek ki, ha helyreállt
a megfelelő környezeti állapot. A mellékelt
tojások (2, 25d. ábra) ilyen természetűek.
9.3.2. A sósvízi garnéla kikeltése
Egy garnéla kikeltéséhez, először is szükséges,
hogy sós oldatot állítsunk elő, amely a garnéla
életfeltételeinek megfelel. Töltsön egy fél liter
eső vagy csapvizet egy edénybe. Ezt a vizet
hagyja kb. 30 óráig állni. Mivel a víz az idő
és
a
múlásával elpárolog, tanácsos egy második
edényt szintén vízzel megtölteni és 36 órán
keresztül állni hagyni. Miután a víz „kiállta" ezt az
időt, szórja bele a mellékelt tengeri só felét (2,
25c. ábra) az edénybe és keverje addig, amíg
a só teljesen feloldódott. Adjon most egy kicsit
az előállított tengervízből a garnéla keltetőgépbe
(2, 23.ábra). Most tegyen be néhány tojást és
zárja be a fedelet. Tegye a keltetőgépet világos
helyre, de kerülje el, hogy a tartály közvetlen
nőstények.
Különleges
napfénynek legyen kitéve. A hőmérséklet kb.
25 ° legyen. Ezen a hőmérsékleten a garnéla
2-3 nap alatt kikel. Ha ezalatt az idő alatt a víz a
tartályból elpárolog, töltse utána a második
tartályból.
9.3.3. A sósvízi garnéla a mikroszkóp alatt
Az
„Naupliuslárva" néven ismert. A pipetta (2,
22a.ábra) segítségével helyezzen néhány
lárvát egy üveg tárgylemezre és végezze el a
megfigyelést. A lárva egy hajszálszerű kinövés
segítségével mozog a sósvizes oldatban.
Vegyen ki az edényből minden nap néhány
lárvát és vizsgálja meg őket a mikroszkóp
alatt. Ha a lárvákat a MikrOkulár segítségével
minden nap megfigyeli és a kapott képeket
elmenti, így teljes képdokumentációt kap a
sósvízi garnéla életkörforgásáról. Le is veheti
a garnéla keltetőgép fedelét és helyezze az
egész készüléket a mikroszkópasztalra. A
szobahőmérséklettől függően a lárva 6-10
hét alatt megérik. Nemsokára egy teljes
generáció sósvízi garnélát tenyésztett ki,
amelyek ismét tovább szaporodnak.
állat,
amely
kikelt
a
tojásból,